Bartha János – birtokos
1882-ben született Magyarbánhegyesen. Állandóan gazdálkodással foglalkozott, de élénken részt vett a település társadalmi és közigazgatási életében is. A világháború idején negyvenkét hónapot töltött az orosz és az olasz fronton. Kitüntetései: kis ezüst és bronz vitézségi érem, koronás érdemkereszt és Károly csapatkereszt. Tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának és a község képviselőtestületének. Az olvasókör háznagya, a népbank pénztárosa, igazgatósági tagja, majd elnöke, az iskola-gondnokságnak és a testnevelési bizottságnak hivatalból kinevezett tagja volt.
Borostyán Lajos – gyógyszerész
1892-ben született Nagyszénáson. Középiskoláit Szentesen, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Előbb Orosházán, később Budapesten dolgozott gyógyszerészsegédként, ezután egyéves önkéntesi szolgálatot teljesített. Az első világháborúban előbb az orosz fronton szolgált kórházvonatokon, majd a boldogasszonyi fogolytábor gyógyszertárában teljesített egészségügyi szolgálatot. Leszerelése után Orosházán dolgozott 1921-ig. Ekkor megvette magyarbánhegyesi gyógyszertárát, melyet hosszú éveken át vezetett. Választmányi tagja volt az Országos Gyógyszerész Egyesület szegedi kerületének és elnöke volt a zsidó hitközségnek.
Farkas Ferenc – községi bíró
1862-ben született Magyarbánhegyesen. Itt végezte iskoláit, utána pedig évtizedekig községünket szolgálta bíróként, s emellett gazdálkodással is foglalkozott. Tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának és az iskolagondnokságnak.
Ferenczy Antal - malomtulajdonos
1869-ben született Feketegyarmaton. Iskoláit Világoson végezte, ahol a molnármesterséget is megszerezte. 1908-ban költözött Magyarbánhegyesre, ahol évtizedekig a malomüzem működtetésével foglalkozott. A római katolikus egyháztanács és a Népbank igazgatósági tagja volt.
Dr. Fülöp Sándor – községi orvos
1896-ban született Kunágotán. Középiskoláit Félegyházán, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1921-ben a gyulai kórházban volt segédorvos, 1922-ben Magyarbánhegyesre választották meg községi orvosnak. A világháborúban 14 hónapig teljesített frontszolgálatot. Tagja volt a község képviselőtestületének, a levente egyesületnek és a testnevelési bizottságnak. Tevékenyen részt vett a település társadalmi és kulturális életében.
Gáspár Frigyes – iskolai igazgató
1877-ben született Nagyatádon. Középiskolát Nagykanizsán, a tanítóképzőt Csáktornyán és Esztergomban végezte. 1901-ig a budapesti Klotild szeretetházban dolgozott családfőként, majd a dobsina-gölnicvölgyi állami iskolához nevezték ki tanítónak, ahol a magyarosításban ért el fényes eredményeket, melyet a vármenye pénzjutalommal honorált. 1906-ban az Arad megyei Simonyifalvára, 1915-ben Nagyhalmágyra helyezték át, ahonnan 1919-ben Csanád vármegyébe jött át és Mezőkovácsházán nyert beosztást. Magyarbánhegyesen 1923-ban lett állami iskolai igazgató. A vármegyei tanító egyesület alelnöke, római katolikus kántor volt és több éven át munkatársa volt a Néptanítók lapjának.
Kiss Vendel – birtokos
1852-ben született Tornyán. Iskoláit Battonyán végezte, majd kitanulta a kovácsmesterséget. 1882-től önállóan gazdálkodott, de emellett tagja volt a község képviselőtestületének. A közművelődési olvasókör elnöke, illetve tíz éven át elöljáró pénztárnok és közgyám volt.
Dr. Mándy Pál – földbirtokos
1886-ban született Budapesten. Középiskoláit Aradon, főiskoláit Kolozsváron és Budapesten végezte. 1905-ben vette át fivérével együtt az örökölt földbirtok gazdasági vezetését. Tagja volt a község képviselőtestületének.
Molnár Aladár – körállatorvos
1881-ben született Budapesten, iskoláit is itt végezte. 1903-ban megválasztották Magyarbánhegyesre körállatorvosnak. Tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának, a község képviselőtestületének és az iskola-gondnokságnak, a levente egyesület alelnöke volt.
Dr. Spaller Lajos – községi orvos
Fiatalon, még az 1920-as években került a falunkba. Egy egész életen át gondoskodott a betegekről, fáradságot, időt nem kímélve. A sürgős esetekhez azonnal, gyalogosan indult még a falu legtávolabbi pontjára is és néhány percen belül oda is ért. Sokszor így sikerült életeket megmentenie.
Tassy János – iskolai igazgató
1934-ben született Magyarbánhegyesen egy nyolcgyermekes családban. Édesapja cipész, édesanyja háztartásbeli volt. Középiskoláit Makón végezte ösztöndíjaskéntt, felsőfokú tanulmányait Szegeden folytatta. 1956-ban általános iskolai tanári oklevelet, 1968-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett a József Attila Tudományegyetemen. 1963-1967-ben megyei általános- és középiskolai szakfelügyelő, majd 1967-1973 között igazgató volt. 1979-1984-ben a mezőkovácsházi Hunyadi János Gimnázium igazgatójaként tevékenykedett. 1984-től 1994-ig a magyarbánhegyesi általános iskola igazgatójaként érte 60 éves korában a halál. Kitüntetései: 1975. – Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1988. – Kiváló Munkáért.
Tarján László és Tarján Lászlóné, akik mindketten egy életen át tanítottak Magyarbánhegyesen
Tarján László, szül.: Bp. Sashalom, 1909.febr.18-án – 1941-től 1973-ig Magyarbánhegyesen tanított nyugdíjazásáig.
A kezdeti időben, mint magyar-történelem-ének szakos szaktanító és kántor dolgozott.
Később, elvégezve a szegedi Tanárképző Főiskola magyar-történelem tanári szakát, majd magyar–történelem szakos tanári kinevezést kapott.
Ezt követően, magas színvonalú pedagógiai és népnevelői munkája elismeréseként szakfelügyelői munkával bízták meg.
1963-tól megyei vezető szakfelügyelő, majd 1969-től a Megyei Továbbképzési Kabinet vezető helyettese lett.
Fenti pozíciókban végzett lelkiismeretes, emberséges, kiemelkedően eredményes tevékenysége mellett rendszeresen kérték fel a Országos Pedagógiai Intézetnél szakmai-vezetői előadások, tanfolyamok megtartására.
Ezeket az egész ország területéről érkező tanárok, szakfelügyelők részére szervezték.
Rendszeresen jelentek meg szakmai publikációi az Országos Módszertani Közlemények című folyóiratban. Felkérték az akkor új 5.és 6. osztályos történelem tankönyvek szakmai bírálatára.
Országos elismerései:
1958.Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója
1966.Kiváló Tanár
1969.Czabán Samu Emlékérem
1973.A Munka Érdemrend Bronz fokozata
Tarján Lászlónéról – (Sárika néni), aki szintén a Magyarbánhegyesi Általános Iskola magyar-történelem szakos tanára volt 1948-tól 1975-ig(nyugdíjazásáig).Tanítványai kedves,közvetlen egyéniségére – még idős korúak is- szeretettel, tisztelettel gondolnak.
Tarján László 1992-ben bekövetkezett halála után Tassy János –akkori igazgató úr, és Magyarbánhegyes polgármestere lerótták kegyeletüket budapesti sírjánál.
Telbisz Ottomár – földbirtokos
1884-ben született Őscsanádon. Középiskoláit Szegeden és Budapesten, a gazdasági akadémiát Magyaróváron végezte. 1906-ban költözött Magyarbánhegyesre és 1908-tól 1918-ig, haláláig vezette apja birtokát. Tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának, Magyarbánhegyes képviselőtestületének, az Őscsanádi Takarékpénztár, a Magyarbánhegyesi Takarékpénztár és Áruforgalmi Rt. igazgatóságának.
Vertán Család (a teljesség igénye nélkül)
Szombatsági, Bihar vármegyei neves, birtokos család. János 1863. október 28-án, 75 éves korában halt meg.
Vertán Etele – földbirtokos
1848. március 4-én született Szombatságon. A gimnáziumot Aradon végezte, majd jogot tanult Budapesten. Ezután gazdálkodásba fogott Battonyán. Politikával is foglalkozott: elnöke volt a kerületi függetlenségi és 48-as pártnak, Justh-párti programmal képviselőnek választották.
Vertán Endre – ügyvéd, hivatalnok, országgyűlési képviselő
Vertán János birtokos fiaként, 1813. szeptember 23-án született Gyergyószentmiklóson. A gimnáziumot Nagyváradon kezdte, majd Budapesten fejezte be. A jogi egyetemet (1833-ban) és az ügyvédi diplomát (1837-ben) is a fővárosban szerezte meg. 1837-től Szombatságon lakott, ahol a megyei közgyűlés életében élénken részt vett és mindig a szabadelvű párt színeiben dolgozott. 1848-ban Bihar megye a magyarcsékei kerület szolgabírájává választotta, de a szabadságharc előrehaladtával a bihari szabadcsapathoz szegődött és századosként a haza ügyét szolgálta. A fegyverletétel után rövid ideig ismét szolgabíró volt, de szabadelvűsége miatt üldöztetésnek volt kitéve. 1861-ben a magyar-csékei kerület ismét országgyűlési képviselőnek választotta a szabadelvű párt színeiben. Még ebben az évben Kunágotára költözött, majd 1864-ben Battonyán is birtokot vásárolt. Az Aradon megjelent Alföldnek lelkes munkatársa volt, az Egyetértésben is gyakran jelent meg cikke.
Főbb munkái:
- A nemzetiségi kérdés Magyarországban – Szombatsági.
- Politikai kérdések és tanulmányok – Kunágoti, Kiadva: Arad, 1862.
- A képviseleti és önkormányzati rendszer, vonatkozva hazánkra – Kunágoti, Kiadva: Arad, 1865.
- A jövő nemzetisége – cikksorozat, Kunágoti, Kiadva: Arad, 1868.
- Hagyatékom Etele, Jenő és Csaba fiaimnak – Budapest, 1875.
1879. március 26-án hunyt el battonyai birtokán.
Vertán Endre – ügyvéd, jogi doktor
1864-ben Tordán született, középiskoláit is itt végezte, a jogot pedig Kolosváron tanulta ki. Tanulmányainak befejezése után szülővárosában ügyvédkedett és tevékeny részt vett a közéletben, a megye egyik vezéralakja: vármegyei bizottsági tag volt. Évekig a függetlenségi párt elnökeként dolgozott, több közérdekű egyesületet alapított. Az 1901. általános választás alkalmával Torda kerülettől nyert mandátumot függetlenségi (Kossuth-) programmal. 1901-ben az összeférhetetlenségi bizottság tagja volt, később kerülete ismételten megválasztotta képviselőnek. A ház egyik jegyzője is volt. 1910-től Justh Gyula pártján volt és a közoktatásügyi bizottság tagjaként dolgozott. A házban többször felszólalt, kivált erdélyi ügyekben.
Munkái:
- Az országgyűlés időközi feloszlatására vonatkozó felségjogról. – Közjogi tanulmány, Torda, 1903.
- Petőfi szobránál. Emlékbeszéd… a segesvári emlékünnepségen. Torda, 1909.
Vertán Emil – sebész főorvos
1883. augusztus 13-án született Kézdivásárhelyen. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron és Budapesten végezte, ahol 1907-ben avatták orvosdoktorrá. Ezután a kolozsvári sebészeti klinikán műtőnövendék volt. Közben ausztriai, svájci és németországi tanulmányúton járt. 1911-ben Pécs városi kórházában műtőalorvos lett, 1917-ben Pécs városának kórházi sebészeti főorvosává nevezték ki. 1924-ben a pécsi tudományegyetem gyermekklinikáján a sebészeti osztály vezető főorvosa volt haláláig. 1930-ban magántanárrá képesítették. A Janus Pannonius Társaság alapító tagja volt. 1939-ben egészségügyi főtanácsos lett. Számos sebészeti tárgyú dolgozata jelent meg. Foglalkozott a porított bórsavnak, mint antiszeptikumnak alkalmazásával gennyes hasűri folyamatoknál és pajzsmirigykészítmények gyógyhatásának megállapításával: F. m. Szárított pajzsmirigykészítményeknek, amelyek az összes hormonokat tartalmazzák, gyógyhatása a strúmákra (Bp., 1938).