1883. augusztus 13-án született Kézdivásárhelyen. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron és Budapesten végezte, ahol 1907-ben avatták orvosdoktorrá. Ezután a kolozsvári sebészeti klinikán műtőnövendék volt. Közben ausztriai, svájci és németországi tanulmányúton járt. 1911-ben Pécs városi kórházában műtőalorvos lett, 1917-ben Pécs városának kórházi sebészeti főorvosává nevezték ki. 1924-ben a pécsi tudományegyetem gyermekklinikáján a sebészeti osztály vezető főorvosa volt haláláig. 1930-ban magántanárrá képesítették. A Janus Pannonius Társaság alapító tagja volt. 1939-ben egészségügyi főtanácsos lett. Számos sebészeti tárgyú dolgozata jelent meg. Foglalkozott a porított bórsavnak, mint antiszeptikumnak alkalmazásával gennyes hasűri folyamatoknál és pajzsmirigykészítmények gyógyhatásának megállapításával: F. m. Szárított pajzsmirigykészítményeknek, amelyek az összes hormonokat tartalmazzák, gyógyhatása a strúmákra (Bp., 1938).