Cloudy

10°C

Cloudy

Wind: 17.70 km/h

Ma 2017. április 29. szombat van.
Köszöntjük kedves Péter nevű látogatóinkat!
A Nap kel 05:33-kor, nyugszik 20:02-kor.

Településünk története

Magyarbánhegyes község Békés megye déli részén található, a Viharsarok szívében. Alapító telepesei magyar dohánytermesztők voltak. Belterület: 290 Ha Külterület: 3362 Ha Lakosság: 2560 fő (2007.01.01.)

Településünk a Medgyesegyháza-Mezőkovácsháza közötti műútról, a Telbisz tanyai elágazástól, Nagybánhegyes felől és a Csanádapáca-Kaszaper felőli műútról, a Vilma-majori elágazástól közelíthető meg. Vonattal is elérhetőek vagyunk: a Kétegyháza-Mezőhegyes vasútvonalon Medgyesegyháza és Mezőkovácsháza-felső között található Magyarbánhegyes vasútállomás.

Ez a terület már a honfoglalás előtt is lakott terület volt, amelyet régészeti leletek (cserépedények, sarkantyúk, nyílhegyek) is alátámasztanak. Ez a föld a XV. század közepéig Bánhegyesse néven szerepelt a térképeken.

A régi Bánhegyest Maróti János macsói bán alapította a XV. század közepén. Bánhegyes nevében a “bán” szó az alapító Maróti János rangjára utal, a “hegyes” szó pedig kaszálót jelent, vagyis Bánhegyesen volt a bán kaszálója. Hegyes megnevezés egyébként jellemző ezen a vidéken, akkoriban valami halom állhatott ezen települések területén. A nép képzelete az ilyen halmot szívesen nagyítja heggyé és ezeket a füves területeket, a halmok miatt, hegyesnek nevezték. Így lett végül kaszálóból hegyes.

A XV. század második felében a Hunyadi ház birtoka lett ez a környék, s akkor már Bánhegyes néven írták. A tulajdonukba tartozott a kovácsházi határ, Kupa, Kunágota, Kaszaper, Battonya és a kamrási puszták is. A középkorban Bánhegyes mindig a – akkor még lakatlan – mai Nagybánhegyessel együtt értendő, mert annak szerves tartozéka volt.

1463. február 19-én Mátyás király Bánhegyest, Battonyát, Dombegyházát és Kupát anyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta. Tőle kapta Korvin János ezeket a településeket.

A régi Bánhegyes egyházzal rendelkező, népes falu volt.

Amikor 1504-ben Korvin János elhalálozott, a birtok előbb özvegyére szállott, majd 1510-ben Brandenburgi György őrgróf kapta a falut királyi adományul. Az első, Bánhegyest megemlítő, írásos feljegyzés ebből a korból, azaz 1510-ből származik. A település ekkor Zaránd megyéhez tartozott és az őrgróf tulajdonában jelentős népességre tett szert, mivel a Ravazdiak birtokairól (Battonya?) számtalan jobbágy érkezett ide.

1514-ben a kurucok átvonultak a falun és minden nemesi kúriát, kastélyt elpusztítottak. 1515-ben a szomszédos földesúr, Ravazdi János fegyveres nemesekkel és szolgákkal Bánhegyesre tört, a jobbágyok házait megostromolta, feleségeiket, gyermekeiket megkötözve Kunágotára hurcolta. Elvette minden holmijukat, ruhájukat, pénzüket, bútoraikat és bebörtönöztette a családokat.

A mohácsi csata után két évvel, 1528-ban, lázadó rácok, 1529-ben pedig Bali bég serege dúlta fel a vidéket. Az ország három részre szakadása után, 1542-ben Bánhegyest Erdélyhez csatolták.

A falu akkori nagyságára jellemző, hogy az 1550-es évek végéről származó török adókönyvben összesen 64 ház szerepelt, 1560-ban 69, 1563-ban 84 porta fizetett adót. Bánhegyes Gyula elestével kerül végleg török uralom alá 1566-ban. Ettől kezdve az aradi nahiéba tartozik a falu, tehát Erdély részévé vált. *

A régi Bánhegyes sorsát az 1593-1608 között zajlott tizenötéves háború pecsételte meg, 1596-ban a török csapatok elpusztították a települést. A háború után visszaköltöztek a lakosok. Az 1606. évi bécsi békében Erdélyhez tartozónak tekintik a falut. 1610 után, amikor török kézre került Borosjenő vára, a régi Bánhegyes végleg elpusztult.

Bánhegyest Wesselényi Ferenc nádor 1667-ben Zsoldos Istvánnak és Végh Mihálynak adományozta és ismét Csanád megye részévé tette.

1699-ben a bánhegyesi puszta I. Lipót császár kezére került. A Rákóczi szabadságharc után az egész bánhegyesi puszta kincstári birtok lett és III. Károly császár 1732-ben a mutinai uradalomhoz csatolta, Rajnált modenai herceg lett a gazdája. Amikor ez a család kihalt, a kb. 16.000 kh. terület tulajdonjoga visszaszállott a kincstárra. A XVIII. században több bérlője is akadt ennek a területnek: Kurtul János, Orbán Demeter, Porosz Tódor, stb.

Az 1810-ben készült térképen is szerepel Pusztabánhegyes területe, amely közigazgatásilag Kovácsházához tartozott. Az egykori falu helyén továbbra is csak puszta és legelő volt.

Ezután egyre több, népesebb tanya épült itt. 1839-ben a pécskai, kincstári tiszttartó vette át a bánhegyesi puszták gazdasági életének irányítását. Ebben az évben már 120 lakost számláltak össze a puszta területén. A lakók – leginkább – állattenyésztéssel foglalkoztak. Később a földet is elkezdték művelni, majorságokat alakítottak ki.

Az 1830-as években, a kolera járvány elől menekülve, Nógrád megyéből több száz ember települt le Forrai-Nagyiratoson és a Nádasdy grófok szolgálatába álltak.

A gróf sok robotot mért rájuk, így saját földjüket nem tudták megművelni. Elhatározták, hogy megszöknek Nagyiratosról. Több mint 900-an szöktek meg 1859. szeptember 29-én az éj leple alatt. A kiszemelt terület a kincstári tulajdonban lévő, Mezőkovácsházához tartozó Pusztabánhegyes. Első pecsétjük felirata: “Magyar-Bánhegyes község 1860″.

1860 tavaszán megindult az építkezés, amelyet a tiszttartóság meg akart akadályozni, de nem sikerült. A 162 család átköltözött Pusztabánhegyesre és haszonbérbe vette a község területét, összesen 1963 kisholdat. A falu 1861-ig Mezőkovácsházához tartozott, de 1861-től már elöljárósága is volt. Végül 1864-ben ismerték el községnek Magyarbánhegyest, mely a régi Bánhegyes közvetlen szomszédságában, de nem ugyanazon a helyen keletkezett. A település elismerése után még két évig nem engedélyezte a kincstár önálló temető létesítését, ezért az itt lakók kénytelenek voltak Mezőkovácsházán temetkezni.

A falu első lakói először az Árpád és Kossuth utcákat építették be. A község népessége rendkívül gyorsan emelkedett: 1861-ben 917-en, 1870-ben 1209-en, 1881-ben 1673-an és 1891-ben már 2210-en lakták a települést. A vasút 1883-ban épült meg.

1872-ben kapott a falu vásártartási jogot, 1873-ban a kolera megtizedelte a lakosságot.

Amíg imaháza nem volt a településnek, addig a mai Árpád utca kereszteződésénél, a Pollák-féle ház előtt álló akácfánál tartották az istentiszteleteket. Az imaházat az iskolával együtt a mai Polgármesteri Hivatal helyén építették 1862-ben. Az iskola 1868-ig volt felekezeti, majd községivé nyilvánították. A végleges iskolaépület a Kossuth utcában létesült 1872-ben. 1884-ben felépült a római katolikus lelkészlak, 1886-ban Apci Polyák Jenő megnyitotta az első gyógyszertárat. Ugyanebben az évben nagy erőkkel megkezdődött községünkben a nemes lovak tenyésztése. 1890-től 1895-ig ismét iskolát építettek: ez volt az Erzsébet Iskola, mely a mai Művelődési Ház mellett még most is áll.

1889-ben jegyzői lakás épült és elkészült a vágóhíd.

A templom tervezését Szabados József gyulai építészre bízták. Az 1895. májusában kezdődött építkezés már októberre be is fejeződött. Az akkori templom ma is meghatározó eleme településünknek, melyet 1896-ban Dessewffy Sándor csanádi püspök szentelt fel.

1894-ben vezették be a községbe a távirdát és ebben az évben kapott a falu orvost is. A Magyarbánhegyesi Hitelszövetkezetet 1896-ban alakították meg. Szintén ebben az évben, szeptember 12-én szentelték fel a ma is használatos templomunkat. 1897-ben nevezték ki Szekrényi Lajos plébánost, 1898-ban a község kiegészítette címerét Hollós Mátyásnak gyűrűt tartó hollójával, megalapította a népkönyvtárat, bevezették a telefont. Elkészült az Erzsébet liget és közepén az Erzsébet szobor, megfestették Kossuth arcképét.

1900-ban megnyílt az óvoda a Kis Vendel-féle bérházban, ahová Kopp Katalint választották meg óvónőnek.

1903-ban négy kisebb pusztát csatoltak Magyarbánhegyeshez (Hári, Mandel, Telbisz, Vertán), így 2700 kh. lett a területe.

1905-ben Bánhegyes vasútállomás nevét Magyarbánhegyes-re változtatták.

1906-ban Közművelődési Kör létesült, lemondott Szekrényi Lajos plébános, kinek helyére Vagács Ödön került.

1909-ben, településünk létrejöttének 50. évében, megemlékezésül Kossuth szobrot állítottak a falu főterén, mely 1919-ben sajnos megsemmisült.

1912-ben alakult a Lengyel-féle cementgyár.

1914-ben készült el – Dessewffy Sándor csanádi püspök adományából – a templomkertben látható Mária-szobor. Ebben az évben a falu lakossága elérte a 3350 főt. Az első világháború ideje alatt a termelés csökkent, nagy volt a nélkülözés. A bánhegyesi katonák közül 139-en estek el a fronton.

1917-ben meghalt a szelídlelkű Vagács Ödön plébános, helyébe a község Kovács Gézát választja meg plébánosnak.

1918-ban – Farkas Ferenc elnöklete mellett – megalakult a Nemzeti Tanács, mely a megnövekedett földigényeket volt hivatott kiszolgálni. 1919. március 26-án megalakult a helybeli direktórium Kálnoky Domokos igazgató-tanító vezetésével. A direktórium első tevékenysége az volt, hogy helyreállította a rendet, majd kommunista szónokok buzdították a községháza erkélyéről a fiatalságot, hogy lépjenek be a vörös hadseregbe. A direktórium, működése alatt, a forradalmi kormány rendeleteit hajtotta végre és a lakosság élelmiszer-, tüzelő-, ruhaellátását igyekezett biztosítani.

Az 1920-as népszámlálás közel 3700 főt írt össze a faluban, így 1921-ben 285 házhelyet mértek ki. Az új telep Zoltánszállás néven került a köztudatba.

A magyarbánhegyesi Ipartestület 1925-ben alakult 70 taggal. A testület elnöke Szabó József cipészmester, alelnöke Ágoston Mihály ácsmester, jegyzője Garay György lakatosmester volt.

1926. szeptember 5-én – a mai ABC és vendéglő helyén – megnyitották a kulturtermet, az olvasó termet és megalakult a magyarbánhegyesi Kaszinó. A Kaszinó alakítása országos jelenség volt, itt találkoztak az értelmiségiek és a módosabb gazdák. Két pártoló tag javaslatával lehetett ide felvételt nyerni, székhelye a mai ABC-vendéglő épületében volt, mely annak idején kultúrcentrumként üzemelt. A Kaszinó tagjai minden este összejöttek, újságot olvastak, politizáltak és iszogattak. Az ifjak számára megtiszteltetésnek számított, hogy közvetlenül érettségi után, egy külön névnapi meghívást kaptak, ezzel beléphettek a felnőttek társaságába. A Kaszinó tagjai voltak: Tompa Ádám pedagógus, Keller Gyula állomásfőnök, Szimmeiszter István plébános, Spaller Lajos orvos, U. Molnár Mihály nagygazda, Reményik István főjegyző, Borostyán Lajos gyógyszerész, Gáspár Frigyes iskolaigazgató, Molnár Aladár állatorvos.

1926. szeptember 17-én megnyitott a mozi. Akkoriban a mostani kínai bolt helyén volt, de az ABC-ig elhúzódott az épülete (azóta ezt a részt lebontották). Először csak néma filmeket vetítettek, ami nem vonzott tömegeket, ezért az üzemeltetését hamarosan megszüntették.

1928. április 15-én kezdték meg a temető körbekerítését. Az 1929-1932-es világválság Magyarbánhegyesen is éreztette a hatását, mert hiába termeltek sokat a gazdák, nem tudták értékesíteni.

A '30-as évek elején érkezett Gajda János Mezőkovácsházáról, aki kibérelte a mozit és gépeket vásárolt a hangosításhoz, így létrejött a hangos filmszínház Magyarbánhegyesen. A tulajdonost 1944-ig Udvarnoki István helyettesítette.

1935-ben a magyarbánhegyesi határ egyharmada nagybirtokosok kezén volt, az alábbiak szerint:

  • Epstein Rezsőné és társai – 331 kh.
  • Farkas Ferenc – 144 kh.
  • Özv. Farkas Jánosné – 128 kh.
  • Hász Antal – 445 kh.
  • Magyarbánhegyes község – 210 kh.
  • Özv. Telbisz Ottomárné – 758 kh.
  • Vertán Lukácsné – 270 kh.

Az elemiből kimaradt nagyobb lányok azzal a kéréssel fordultak Szimmeiszter István plébános úrhoz, hogy szeretnének létrehozni egy vallásos egyesületet. Megalakult a Mária Kongregáció, az első összejövetelt 1935. szeptember 15-én tartották. Az egyesület avatása 1936. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján történt meg. Ekkor 37 lányt avattak fel. A nagyböjtben lelkigyakorlatokat tartottak, körmeneteken és egyéb, katolikus ünnepeken vállaltak feladatokat. Színielőadásokkal is színpadra léptek, majd 1944-től népművelési előadásokon is részt vettek. 1945. augusztus 12-én Katolikus Napot szerveztek, egyben a 10 éves jubileumukat is megünnepelték. A Kongregáció 1948. június 15-én szűnt meg.

1939-ben, Lengyelország német megszállásával elkezdődött a második világháború. A háborúban 51-en estek el a magyarbánhegyesi katonák közül. Voltak olyanok is, akik fogságba estek és csak a háború után tértek haza. A környék zsidó lakosságát a Mandel kastélynál gyűjtötték össze és deportálták.

A szovjet hadsereg 1944. október 6.-án vonult keresztül Magyarbánhegyesen, de jelentősebb harc nem történt. Ekkor szabadult fel a falu. Az MKP helyi szervezete 1944. november 10-én, a Nemzeti Bizottság pedig 1945. február 18-án alakult meg. Utóbbi szervezet 1945. március 25-re nagygyűlést hirdetett, ahol kihirdették az Ideiglenes Nemzeti Kormány földosztó rendeletét és megválasztották a 20 tagú földigénylő bizottságot. A bizottság működése alatt 415 nincstelen dolgozónak 1872 kh. földet osztottak ki, melyből személyenként 2-8 kh. területet kaptak. Ugyanekkor 199 házhelyet is kiosztottak.

1944-ben sajnos községünkben is szétverték a mozit, néhány évig csak alkalmanként tudott üzemelni. Az államosítás után indulhatott meg újra a filmvetítés, ekkor már hivatalosan is Udvarnoki Istvánt kérték fel az üzemeltetésre, aki 1949-től 1985-ig gépészként dolgozott. A mozi gyakran teltházzal működött, sokszor elővételben kellett megváltani a belépőjegyeket, ha valaki be szeretett volna jutni valamelyik előadásra.

1949-ben megtörtént a falu villamosítása, a hálózat hossza elérte a 14 km.-t. 3 km. új bekötőút létesült az Újtelep és a főutca között, megépült az újtelepi óvoda és új artézi kutat is létesítettek.

A háború után a földosztás simán folyt le. 1949 és 1960 között több Tsz is alakult:

  • 1949. szeptember 14. – Dózsa Tsz. – 13 tag, 45 kh. föld. Ez a szövetkezet 1957-ben már 70 családdal, 510 kh. földterületen gtazdálkodott.
  • 1951. ősz – Béke Tsz. – 9 tag, 75 kh. föld.
  • 1952. ősz – Viharsarok Tsz. – 22 tag, 171 kh. föld. Itt 1955-ben 13 család dolgozott 63 kh. földterületen.

Ezek 1964-ben egyesültek Egyetértés néven.

1952-ben ipari ktsz. alakult asztalos, bádogos, cipész, fodrász, géplakatos és szabó részleggel. A községben 1954-ben 24 önálló kisiparos működött. 1955-ben a helybeli földművesszövetkezet 1 nagyáruházzal és 4 fiókbolttal rendelkezett.

1956. után Szabó Dénest kérték fel a községi kulturház vezetésére, mely továbbra is a mostani ABC helyén működött. Dénes bácsi kb. 30 darabot rendezett, a műsor: Szombat délután, Dankó Pista, Bástya sétány 77., Ida regénye, Bukfenc, Két férfi az ágy alatt, stb. volt. A jelmezeket, díszleteket is többnyire saját kezűleg készítették, a bútorokat a község lakóitól kérték.

Az 1960-as években felépült a Művelődési Ház, melyben mozi is működött. Ebben az évben alakították át a mai Polgármesteri Hivatalt is: főbejárata az utca felől nyílik. 1960-ban a lakosok száma elérte a 3811-főt.

A ’70-es évek végén épült fel – társadalmi összefogással – az általános iskola tornaterme. A ’80-as évek közepétől indult meg a falu utcáinak közművesítése, mely a ’90-es évek közepére készült el. A ’80-as években a gázvezeték hálózatot is kiépítették a faluban, a lakások többségénél már gázfűtést, ill. gáz+vegyestüzelésű fűtést alkalmaztak ezután. A rendszerváltás után továbbra is a mezőgazdaság nyújtotta a megélhetést a falu számára, hiszen e térség talaja hazánkban a legjobb termőföld.

1994-ben, Juhász Kálmán adományának köszönhetően, új haranggal gazdagodott templomunk.

1998. óta testvértelepülésünk az Erdély szívében található Gernyeszeg település.

2000. szeptember 25-én településünkön milleniumi emléktáblaavatás volt.

2001-ben felavatták a Chabracsek Andrásné által alapított tájházat, mely magában foglalja a falu legjelentősebb helytörténeti gyűjteményét is. Az új gyógyszertár is ebben az évben készült el. A mai lakosok nagy része dinnyetermesztéssel foglalkozik. A községünkben jelenleg két szövetkezet is működik: az Egyetértés és a Bán-Kun.

2006-ban történt meg a Művelődési Ház külső felújítása. Ez az épület számos rendezvény színhelye, de a kulturális programokon túl rendszeresen helyt ad különféle vásároknak is, melyekre a falu apraja-nagyja ellátogat. A Művelődési Házban több szakkör elérhető, és itt működik településünk könyvtára is, mely nemrég teljesen megújult: új bútorok, új szőnyegek teszik kellemesebbé a könyvtárban töltött órákat, perceket. A könyvtár részeként e-Magyarország pont működik: jelenleg három számítógépet lehet használni.

2006-ban megtörtént a játszótér bejáratánál látható székelykapu felavatása.

A falu lakóinak régi vágya teljesült a 2007-es évben: 2007. december 28-án ünnepélyes keretek között átadták az új, több gyógyítási célra is alkalmas, egészségügyi centrum épületét. Az új beruházás állami támogatások és községi összefogás révén valósulhatott meg.

Jelenleg a Művelődési Ház nagytermének belső felújítása, fűtéskorszerűsítése zajlik. Az eredmény – remélhetőleg – elnyeri majd a település lakosságának ízlését. Hamarosan átadják a megújult, Uniós szabványoknak megfelelő játszóteret is.

A minden évben megrendezett Hegyesi Napok lehetőséget ad településünknek, hogy még tágabb ismeretségre tegyen szert bel- és külföldön egyaránt. 2007-től, hagyományteremtő szándékkal, a magyarbánhegyesi falunapokat Bán-napok néven rendezi meg településünk. Ez utóbbi rendezvény keretében különféle kulturális és szórakoztató programokra látogathat el a falu lakossága és minden kedves vendég, érdeklődő.

A történelmi áttekintés és a jeles személyiségek életének ismertetéséhez a következő forrásokat, irodalmat használtam fel:

  • Kalendárium – Magyarbánhegyes 1992.
  • Dr. Kőváry E. Péter: Magyarbánhegyes mezőgazdasága – Békéscsaba, 1980.
  • Dr. Kasza Sándor, Dr. Kőváry E. Péter: Magyarország Kisrégiói – Békés megye – Békés-Csanád – Mezőkovácsháza és térsége – CEBA Kiadó, 2001.
  • Magyarbánhegyes 2006. – információs füzet
  • Dr. Maday Pál: Békés megye története – Békéscsaba, 1960.
  • Dr. Kasza Sándor: Békés megye kézikönyve – Oktinfó-Szeged BT. – CEBA Kiadó, 1999.
  • Erdmann Gyula, Havassy Péter: Békés megye képes krónikája – Békés Megye Közgyűlésének Milleniumi Emlékbizottsága, 2001.
Links to Best Bookmaker Bet365 it The UK